***

Reggel hörgésre ébredtem. Felkeltem az ágyból, odasétáltam az ablakhoz, majd elhúztam a lepedőt, de csak annyira, hogy valamennyire kilássak. Fény szivárgott be a résen. Hunyorítanom kellett, mert bántotta a szemem. Egy - két másodperc múlva minden kitisztult előttem. Egy halott járkált a kunyhó mellett. Vállából egy balta lógott ki, a fél keze leszakadt, helyén egy csonk, mely már megalvadt, de még mindig csordogált belőle a fekete vér. Csattogtatott az állkapcsával. Bármire képes azért, hogy húshoz jusson. Mivel csak egyedül van könnyedén legyőzhetem. 
Kerestem egy hosszabb kést és kireteszeltem az ajtót. Elindultam. Ha ez a dög itt van, lehetséges, hogy egy nagyobb csordával lesz találkozóm nemsokára. 
A lény észrevett, majd nekem rontott. Csorgó nyála, vérben forgó szemei megrémisztettek, de álltam a tekintetét. Száját óriásra tátva közeledett felém. Megmarkoltam a kést, majd a fejébe mélyesztettem. Koponyájának reccsenése egy tizedmásodpercig bizsergett az ujjaimban, majd éreztem, ahogy a lény elveszti az állati erejét, elernyednek izmai és a földre rogy. A fegyvert ki nem húzva a halántékából siettem vissza a búvóhelyemre.
Összepakoltam a holmim, készen kell állnom, ha minél hamarabb el kellene hagynom a lakot.
Átkutattam az összes szekrényt. Találtam egy kevés lőszert, palackozott vizet, gyufát és rengeteg felesleges dolgot, amik már csak hátráltatnának. Visszafeküdtem az ágyba. Miközben a gondolataimba merültem eszembe jutott a levél. Meg kéne látogatnom annak a kislánynak a sírját. Máskor nem különösebben hatottak volna meg a történtek, hisz az egész világ halálra volt ítélve, de ez a levél, valami oknál fogva, mégis érzékenyen érintett.
Úgy döntöttem kipihenem magam, majd utána meglátogatom.

***

Három órával később kimentem a házból. Mikor reggel a halottal harcoltam már láttam a sírt. Egy kis földhalom volt a kunyhó keleti oldalán. A tetejére köveket szórtak és közölük kis fehér virágok nőttek ki. letéptem egyet és a hajamba tűztem.

Ég veled Sunny. Odaát még találkozunk!